SZAVAZZ RÁM: MR. TATTOO 2018
KATTINTS IDE!
FOTÓ: FARKAS ANDRÁS


Gyere, olvass belém!

November 17-én, szombaton 18:00-19:00 között Dedikálok

az Ad Librum Kiadó pavilonjánál, a Láng Művelődési Központban.

A 1139 Budapest, Rozsnyay utca 3-ban, a rendezvény idején 20% kedvezménnyel kapható mindhárom kiadványom.

Ha megengeded, hogy dedikáljam neked a könyvem, meghálálom egy könyvjelzővel.

Várlak szeretettel!

Őszintén hazudva

Előszó

,,Kedves Olvasó!
Akin nincs sárkány, az nincs is tetoválva. Ezt mondják.
Azt nem tudom, hogy ez így van-e, de azt igen, hogy olykor viselkedünk Süsüként, okádunk tüzet okkal, ok nélkül, és vélünk másokat sárkánynak, látunk másféle állatnak. Előfordul, hogy anyósunk az, és hogy minket látnak annak. Van, hogy állat módjára viselkedünk mi magunk, és igen, előfordul olyan is, hogy mindezt pozitív előjellel tesszük, de akárhogy is, a sárkány mindenkiben ott van. Lehet férfi vagy nő.
A köztünk létezhető történésekről szól ez a könyv, és mindegy, hogy tényleg megtörténtek-e, avagy sem."

Ízelítő

Három szelet következik a könyvből, de hozzáteszem: ez a gondolattorta jóval többől áll.

,, Tenyerembe ölelem tenyered

– Mondd!
– Semmi, semmi…
– No!
– Neeem, semmi. Tényleg.
– Te tudod.
– …
Amikor megszólítottál, tudtad, amikor én válaszolgattam neked, én is tudtam, hogy te tudod: megőrülök érted.
Aztán csak nézem a hajad, a szemed, a pofid, a kezed, mindened. Messze van az illatod. Elmerengek azon, milyen lenne, ha csak úgy egyszerűen csendben odalépnék hozzád, megsimogatnám a kezed, és belenéznék a szemedbe. Hosszan.
Olyan finomak a mozdulataid. Törékeny vagy. Nálad tizennyolc körül megállt az idő? Nem vagy enyém, nem ér.
Hm. Inged legfelső gombja velem van. Kiszabadította magát. Kebled bőre azt üzeni a világnak: illatos vagyok! A nyakam teszem rá, hogy kínosan ügyelsz a toalettedre, amióta élsz. (Ejnye! Nem illik ilyenekről álmodozni.)
De jó lenne melléd ülni! Nem merek. Megállt az idő. Felváltva gondolok a kezedre. Bal, jobb, jobb, bal… Elképzelem, ahogy minden millimétert végigpásztázok, simogatok. Ezt az utat járom be szememmel. Szépek vagytok. Minden porcikád szép. Mindenedet szeretem. Most még könnyű nekem ilyet mondani.
Gyönyörű szemed van. Köszönöm, hogy belenézhetek. Angyalnak tűnsz. Mondd, mit csinálsz itt a földön? Ha jönnél felém, pont annyi szövet lenne sok rajtad, amennyit viselnél, de amit láthatnék belőled, azt úgy köszönném, ahogy vagy: örömmel. (De jó lenne hozzád érni! Nem merek.) Legszívesebben óvatosan belefűzném ujjaim a hajadba. Lágyan masszíroznám a nyakad és még, még és még.
Na, jó! Összeszedem minden bátorságomat… és már ott is vagyok… és hirtelen határozottsággal leülök melléd. Szorosan melléd. Szilvakék paradicsomos a ruhád mintája. Elkönyvelheted, hogy mondanám, ha merném, hogy írnék hozzád, ha tehetném. Neked. Felriadsz gondolataidból, s kérdőn rám emeled a tekinteted. Válaszul elindul feléd a kezem, majd tenyerembe ölelem tenyered. Szabadon zárnak össze ujjaink."


A szépség mellett azonban mást is kapunk az élettől. Íme, ebből egy egyáltalán nem hétköznapi példa:

Figyelem! A történet a nyugalom megzavarására alkalmas gondolatokat ébreszthet!
„Zászlós születik
Álom vagy valóság
– Szevasztok. Hadd mutatkozzam be. A nev…
– Tíví után! – vágott a szavamba, rivallt rám egy hang a csaknem teljesen sötétből.
Mondom, a sötétből, merthogy tényleg alig lehetett látni valamit, ugyanis a tévé volt az egyetlen, ami fényt ajándékozott a cellának, s ezzel időt nekem. Amíg ugyanis ment a híradó, volt némi időm átgondolni azt, ami nem történt, nem történhetett meg velem… Azt, amiről akkor, ott, azt akartam hinni… amiért, ha vallásos lettem volna, imádkoztam volna, hogy ilyen soha ne történhessen meg velem…
…hogy csak egy rossz álom legyen.
Nem az volt. Valóság volt. Erre tizenkilenc évesen, a Fővárosi Büntetés- végrehajtási Intézet (Budapest, Fő utcai börtön) egyik tizennyolc ágyas zárkájának egyetlen szabad alsó ágyára (ennek még lesz jelentősége) leroskadva kellett ráébrednem.
Az a valóság, amelynek első másodperceitől kezdve zsigereimben éreztem, hogy az életem innentől kezdve már soha sem lesz olyan, mint amilyen előtte volt.
Szerettem volna beleüvölteni a világba, hogy ez valami fatális félreértés, de nem volt nehéz kitalálnom: azzal, ha a gyengeség bármiféle jelét kimutatom a zárkatársaim felé, végérvényesen és visszavonhatatlanul közprédává válok számukra. Rettenetesen bizonytalan és kilátástalan volt minden, de én egyetlen egy dologban tökéletesen biztos voltam. Abban, hogy nem adom meg magam.
Ezeket a rosszarcú fazonokat elnézve villámgyorsan lejött, hogy nincs sok esélyem. Legalábbis velük szemben nincs, és ezt ők is, a zárkatársaim is jól tudták. Ahogy azt is, hogy időnk, az aztán mindannyiunknak van bőségesen…”


Most jön az, hogy női olvasóimnak kezdem el magyarázni, hogy mennyi lemondást képes az ember elviselni, csak pusztán azért, hogy szép legyen?

,,Tattoo-válás:
..én arra a kérdésre: Miert? Megis, miert? Nemes egyszerűséggel, tiszta szívből annyit tudok válaszolni: azért, mert tetszik. Nekem ez egészen egyszerűen tetszik, és az is, ami vele együtt jár. Az, hogy emiatt megnéznek, megbámulnak az utcán, pontosabban bárhol, ahol megjelenek, az, hogy egyetlennek érezhetem magam, hogy különböző vagyok, kirívó, és igen, minden alkalommal, amikor egy újabb szintre léptem ebben, úgy éreztem, több lettem. Férfibb, vagányabb, szebb, menőbb, ilyesmi, és természetesen büszke vagyok rá. Boldog, hogy sikerült a néhai nagy tervem, és külön nagy örömmel nyugtázom azt, hogy mindezzel Magyarország, Európa, a Föld bolygó egyik legtetováltabb figurája vagyok, tudva azt, micsoda irgalmatlan lemondással járt együtt mindez.”
„..hadd idézzek az életemből néhány számomra érdekes és – azt gondolom – mindannyiunk számára tanulságos történetet arról, hogyan fogadja látványomat a társadalom, kihegyezve ezt a leggyakoribb kérdésekre: Nem fajt? Mennyi ideig tartott? Mennyibe kerult? Hogy fogsz kinezni, ha megoregszel? Mi lesz, ha megbanod? A legfontosabbra, a miértre feljebb már válaszoltam. A lista természetesen messze a teljesség igénye nélküli, és nyilván azzal is tisztában vagyok, hogy a sztorik pont addig fognak bővülni, ameddig élek, illetve szaporodhatnak még halálom után is, hiszen a tetoválásom nagyjából fél évvel fog tovább élni, mint én.”

Egyáltalán nem végezetül:
„Hangsúlyozom és megerősítem újra: véleményem szerint nem az a lényeg, hogy bekapja-e a partnered a lábujjadat (vagy te az övét), meg hogy milyen mélyen dugjátok át nyelveteket egymás szájába (vagy akárhová), és még csak az sem, hogy valamelyikőtök hátulról szereti, vagy hogy azt óhajtja (elvárja?) az a fafejű, hogy nyeld le a testnedveit. Az a lényeg, hogy tudd, akard, keresd, hogy mit szeret/ne a legjobban! Tegyél meg mindent azért, hogy minden területen, módon megtaláld azt, ami neki a legjobban esik – és persze az ő részéről is ugyanígy: találjátok meg egymásnak. Kölcsönösség! Kölcsönösség! Igen, akkor működik jól, ha ő is ekként cselekszik, és ebből az oda-vissza szándékból, tettekből áll össze a kettőtök harmóniája. Ja, hogy te ezt tudod? És így is élsz a társaddal? De jó neked, nektek! Szuper! Őszintén örülök. Tiszta szívemből. …”

Köszönet

,,Ez a novelláskötet nem születhetett volna meg (igaz, én magam sem), ha nincs édesanyám, aki a világ egyik legjobb kommunikátoraként már zsenge gyermekkoromban zsigereimbe oltotta a magyar nyelv szeretetét. Köszönöm, Mama!
Sokat köszönhetek Barbara lányom édesanyjának, Dudinak, aki első múzsám volt, de nem csak ezért. Régen elváltunk már, és ugyan később még szólok erről, de nem fogalmazhatom meg elégszer, hogy mennyire tisztellek azért, amiért a balesetes időszakomban becsülettel, végtelen szeretettel ápoltál, és ezen felül lehetővé tetted számomra, hogy kiírjam magamból a fájdalmaim.
Egykori magyartanáromnak, Bosnyák Sándornénak is hálával tartozom, amiért a Landler Jenő Szakközépiskolában végtelen türelemmel terelgetett afelé, hogy egyszer (hússzor?) megjelenjen/ek írásaim.
Végül, de nem utolsósorban, köszönettel tartozom mentoraimnak, akiktől rengeteget tanultam, és bízom benne, sokat is fogok még! Abody Rita és Laik Eszter elsősorban szakértelmükkel járultak hozzá ehhez a kötethez, arra ösztönözve ezzel, írjak még és még.
Életem első kiadványa ez, és remélem, sok követi még!"

Ízelítő | Előszó | Köszönet | Megrendelem!

Fáj-dalom

Előszó és Köszönet

FÁJ-DALOM-mal tudatom, hogy én 1990. október 23-án meghaltam. A Bécs-Budapest Szupermaratoni futóversenyen, az öt napos viadal negyedik napján, a táv teljesítése közben, elgázolt egy – másik versenyzőt – kísérő autó.

,,Ez a kötet a fájdalomról szól. A végén, de persze nem utolsó sorban a tetoválásról, mint önként viselt gyötrelemről, mely számomra nem csak pusztán önkifejezési forma, hanem egyúttal gyógyír lelki sebeimre.

És, amit nem én választottam: 1990-ben, a Bécs-Budapest Szupermaratoni futóversenyen, az öt napos viadal negyedik napján, a táv teljesítése közben, elgázolt egy – másik versenyzőt – kísérő autó.
A baleset következtében kómába estem, belső sérüléseket, agyzúzódást szenvedtem, megsérült a memóriám, mindkét lábam, vállam, és számos más csontom eltört, bevérzett a tüdőm, hogy csak a főbb bajaimat említsem. Az elmúlt évtizedekben egészségi állapotom stabilitásának érdekében – csak eddig - kilenc műtétet, köztük egy gerincműtétet hajtottak végre rajtam.
A sok-sok év alatt természetesen, aki felé csak tehettem, igyekeztem kifejezni a hálámat, de az orvosok, ápolók, barátok, kollégák, ismerősök mellett hadd emeljem ki azokat, akiknek sose fogom tudni eléggé meghálálni, hogy végtelen szeretetükkel, hosszú évtizedeken keresztül fizikailag és lelkileg is fáradhatatlanul tartották bennem a lelket. A legtöbbet volt első feleségemnek, Dudinak, Barbi lányomnak, Tivadar bátyámnak, Édesanyámnak, Édesapámnak (85†), ifjabb Tivadarnak, Zita lányomnak, az ő édesanyjának Zafírnak, szüleinek Pici Mamának, és a fehér főnöknek köszönhetek, így jelképesen a borítón, elsősorban előttük hajtok fejet!
KÖSZÖNÖM!

A kötelező sorkatonai szolgálatomat imádtam. Ezalatt az időszak alatt nekem nem fájt semmi.
Vagy mégis?

Remélem, irmányaim nem fájnak majd senkinek!"

Ízelítő

"Epidurálva, nekidurálva

Mit rejt vajon e zsák? Talán könnyen kézzel foghatót? A tartalomnak vajh van-e köze ahhoz, hogy ez lehetne akár háti is? Ki tudja? Több éve cipelem már ezt a keményen szívet vallatót, és még is titok, hogy igazából mit is rejt ez a még nem volt finis?
Olyan kíváncsi vagyok. Mi a fenét cipelek ilyen kitartóan? Kiömlik, ha ledobom? Vagy úgyis összeesek egyszer, mindezt várhatóan? No, nem. Birkózom vele, nem gyűr le, bár felül leledzik, de hogy is van? Az acél iszonyú kemény és mégis megedzik.
Hohó, álljunk meg egy szóra. Időközben megsúgta a múzsa, mi is az, mit olyan régóta hűen hordok tarsolyomban. Nos, ez nem más, mint a becsomagolt kitartás. Alias, génjeimből merített ősi hitvallás.
Ami rengetegszer kisegített, hisz már sokszor hozzányúltam több éves sirámomban. Meg hát, ahogy elnézem, sokáig is lesz még rá szükség. Jó munkát doktor úr.

A professzor úr, miután elment mellettem, néhány lépés után visszalépett, és azt mondta: „Tudja Hannmer úr! Több száz ilyen műtétet megcsináltam már, egynek végre már sikerülnie kell.” Ha vannak istenek, áldja meg az összes a doktor úr humorát, de még inkább a tudását! Ezúton is köszönöm Dr. Varga Péter Pál professzornak, és gárdájának a jól sikerült műtétet, továbbá Dr. Bánk Andrásnak, hogy ők és szakembereik azóta is, mind máig kezelik, és őrzik a százegy százalékosra javított gerincem működését!

Találkozzunk a kötetben!”

Ízelítő | Előszó és Köszönet | Megrendelem!

Nők és Férfiak

Előszó

,,Gyűrű vagy bilincs? Jegyesség a boldogsággal, vagy a rabsággal?! A kapcsolatok már csak ilyenek. Van, hogy túl későn dől el, melyikhez szegődtünk.

Kedves Női Olvasók!
Mivel mi gyarló férfiak felétek, Nők felé, érzelmeinket jóval kevesebbszer fejezzük ki (ha kifejezzük egyáltalán), mint ahányszor, és/vagy ahogyan azt kellene, ezért azt kérem tőletek, vegyétek úgy, férfitársaim nevében (is), törleszteni jöttem.

Ezeket a verseket az érzelmekről, szerelemről, gyerekkoromból, szenvedélyről, szeretetről, az emberi kapcsolatokról, kifejezetten nektek, önöknek írtam.
Ha férfi vagy, akkor pedig helyetted (is)."

Köszönet

,,Köszönöm valamennyi volt, és jelenlegi kapcsolatomnak, hogy inspiráltak, motiválnak arra, klaviatúrát ragadjak! Köszönöm előre is azoknak, akik a jövőben találják el lelkem úgy, és annyira, hogy hozzásegítsen engem, mindaz papírra vágyjon!
Köszönöm a drognak, az alkoholnak, a nikotinnak, hogy amikor ezeket a sorokat írom, a feléjük érzett szerelmem uszkve hat éve kihűltnek nyilváníthatom!

Annak idején (cirka 22 éves korunkban), egy házibulin, ahol több, mint tízen voltunk,elkezdtem felolvasni a verseimet. Belemerültem, és csak olvastam, olvastam őket, aztán, amikor felnéztem, Nyíri Róbert (39 †) barátom volt az egyetlen, aki még ébren volt, Robson barátom! Köszönöm, hogy megtartottad bennem az írói hitet!

Köszönöm a sárkányoknak, hogy tetoválás formájában élnek velem! Számomra a sárkány egyszerre az állatok királya, s királynője, és a lányaim is nagyon szeretik őket, ezért vannak rajtam ennyien. El vagyok ragadtatva tőlük csakúgy, mint a magyar nyelv szépségétől, és akik felé még csodálattal viseltetek, azok maguk a nők, különösen a magyar nők. Köszönöm a sorsnak, hogy magyar férfinak születtem!
Hiszem, hogy a javából."

Ízelítő

Kedves olvasó, hogy ki is vagyok én:

,,Önkarcolat
Mióta eszemet tudom, felemás zokniban járok,
cipőm rendre kitisztítom,
de a spórolás kérdésével hadilábon állok.
Nadrágom szára olykor cserélődik
skót szoknyára, pontosabban kilt-re,
és tettem már több olyat is, amiért nyakkendőben ugyan,
de mehetnék a sittre.
Ingem magam vasalom,
tán ezért ráncos olykor homlokom,
esernyőt nem hordok, mert engem nem zavar,
ha vízcsepp kopog az orromon.
A napsütést, azt, mint az orkánt,
vagy a vihart, éppúgy szeretem,
és bizony elismerem, meztelenre vetkőzöm azonnal,
ott ahol csak tehetem...”

További versszakok a kötetben, az utolsó pedig a hátoldalon található. Majd 16 évesen fogalmam sem volt arról, mi az a szerelem, vagy mégis? Mindenesetre, elképzeltem milyen lehet. Ízelítőm végén következzék néhány versszak, ebből a költeményből.

,,Szerelem I. (16)
Olykor pusztító tájfun, olykor mesés szivárvány,
hogyha ez betegség, a legpusztítóbb járvány.
A szív tőle mennyei boldogság,
máskor hideg márvány,
ő a legtökéletesebb kompozíció,
a legnagyobb találmány.
Ő a tiszta szándék, és ő egyben az ármány,
ő a köd, a szél, az eső, a hó,
a sár, a nap, a csillagok,
ha jelen van, egyszerre tűnök el,
és egyszerre vagyok.
Rejtvény, megfejtés. Feladvány, megoldás.

Sötét űr, és egyben a belátható tisztás.
Zöld, kék, szivárvány, szürke,
fekete és bíbor.
Síró, mosolygó, közömbös,
szilaj, szomorú és vidor.
Szélvész sebesen inaló totyogás.
Laza merevség és ritmikus mozgás.
Pergő, zajló élet és fájdalmas halál,
keres mindhiába, majd véletlenül talál.
Szélvész sebesen inaló totyogás.
Laza merevség és ritmikus mozgás.
Pergő, zajló élet és fájdalmas halál,
keres mindhiába, majd véletlenül talál.
Ez egyértelmű út, és kiismerhetetlen labirintus.
Ösztönzés szóáradatra, és elhallgatott kuss.
Szadizmus. Gyilkosság. Örökbefogadás.
Állandó igen, és állandó tagadás.
Ez egyértelmű út, és kiismerhetetlen labirintus.
Ösztönzés szóáradatra, és elhallgatott kuss.
Szadizmus. Gyilkosság. Örökbefogadás.
Állandó igen, és állandó tagadás...”

Az első, FÁJ-DALOM című, s persze tartalmú kötetemnél nem mertem leírni azt, amit ide már bátran tehetek:
Kellemes időtöltést kívánok!

Ízelítő | Előszó | Köszönet | Megrendelem!

Hamarosan!

Masszíroztass!

Hamarosan be tudsz jelentkezni az oldalról, addig is ezzel kapcsolatban írj a hannmergeorge@gmail.com -ra!




Sportmasszőri oklevelem 1995-ben szereztem Budapesten a Sportkórházban, és a szakma legnagyobbjaitól, például Bajzák Erika - gyógytornász, tanultam ezt a csodálatos tudományt. Jómagam, eme üdítő, regeneráló, teljesítményfokozó tevékenységet, három típusú embernek ajánlom. Annak, aki rendszeresen edz, azoknak, akik néha, és mindenkinek, aki testedzés jelleggel egyáltalán nem végez testmozgást.

A rendszeres sportmasszázs javítja az izmok kondícióját, ami által megelőzhetőek a sérülések, és nyilván fokozza a teljesítményt, gyorsítja az esetleges gyógyulási folyamatokat. Mindezekkel a sportolók tisztában vannak, de azokra is bőven ráfér a masszíroztatás, akiknek nem életformájuk, hogy ki legyenek tesizve'. És, hogy számukra miért?

A mindennapi stressz feloldására éppúgy szolgál, mint arra, hogy a letapadt izmokat ellazítsa, tompítsa a hegszöveteket, elősegítse a méreganyagok kiürítését, és/vagy esetlegesen testtartási problémákat fedjen fel.



A masszázs időtartama 30 vagy 50 perc. Azt, hogy milyen zene szóljon közben, te döntheted el, abban pedig megegyezünk, hogy milyen krémmel, olajjal, vagy gyógykenőccsel dolgozzunk. Ha sportoló vagy, készülj fel rá, nálam káromkodni ér! Nyilván, tudod: ez, akár még fájhat is, de megéri!

Ha felfrissülni jössz, akkor pedig annyi, újra be fogsz jelentkezni!



Képzésemen, arra a kérdésre, hogy milyen gyakran érdemes masszíroztatni, anno, én azt a választ kaptam, célszerű férjhez menni egy masszőrhöz, vagy feleségül venni egy masszőzt, és akkor a lehetőség adott a mindennapi kényeztetésre.
Kissé komolyabban: a rendszeresség abszolút egyéni, és úgyis kialakul, mint ahogyan a sportolóknál leginkább kétféle masszíroztatásról beszélünk: legyen az verseny előtti, vagy utáni, de ezt ők, ti, pontosan tudjá(to)k. A hétköznapi életet élőknek azt szoktam javasolni, 2-4 hetente megérdemli a test, hogy így frissüljön fel a lélekkel együtt. Szerény körülmények között várlak szeretettel a Nyugatinál, a postától egy percre.

Masszíroztatok!

Ugrás a menüponthoz!
1. Őszintén hazudva
Novelláskötet (2017)
2. Fáj-dalom
Verseskötet (2017)
3. Nők és Férfiak
Verseskötet (2018)
4. Maradandó Illékonyak
„Nagy" mondások (2018)
Nézd meg, hogy hol a legnagyobb a kedvezmény és rendelj!
Bookline - Nyomtatott és Ekönyv
Book24 - Nyomtatott
ekönyv.hu - Ekönyv
eMag - Nyomtatott
GooglePlay - Ekönyv
Könyvesbolt online - Nyomtatott
Libri - Nyomtatott és Ekönyv
Líra - Nyomtatott és Ekönyv
Moly - Nyomtatott
Rendelj most kedvezménnyel!
Menü
Facebook Facebook
Instagram Instagram
YouTube Youtube
Olvasói fórum
   Hamarosan!
Webáruház
Fejlesztés alatt!

Kiadványaimról

Hiszek az írott szó erejében (is). 2017. novemberben jelent meg az első kiadványom. Úgy gondoltam akkor, hogy húszig nem állok meg. Ezt a tervet egyelőre tartom. Én az összes kiadványomat elolvastam.
És te?

Média

„Az Oscar-díjhoz hosszú, rögös út vezet.”
Az audiovizuális világ, a mozgóképkészítés varázslatos tevékenység. Hála a sorsnak, én a kamera előtt és mögött is otthon érzem magam. Ezt a bonyolult elektrotechnikai kütyüt feltehetően érdemben sosem tanulom meg kezelni, de az kétségtelen, hogy a kreativitásom és gátlástalanságom mindig is hasznomra vált a mozgóképkészítés világában.

Bőrtinktúra

„Úgy szocializálódtunk, hogy a hétköznapi életet élő emberek hajlamosak összetéveszteni az átlagost a normálissal, és a különlegest az abnormálissal.”
Boldog vagyok, hogy rátaláltam eme önkifejezési formára, mert rengeteget jelent nekem, és igen:
„Ezerszer is megbántam már…
…hogy eleve nem így születtem.”

Hja; és ezt is halálosan komolyan gondolom:
”Amikor valaki a szemembe mondja, hogy én neki sok vagyok, akkor nem történik más, mint az, hogy a józan, paraszti logika szerint, ezzel automatikusan annak ad hangot, ő az én számomra kevés.”

MASSZÁZS

Lehet masszíroztatás nélkül élni, de minek?! Vedd fel velem a kapcsolatot: MASSZÍROZTATOK!

Vagy nézz körül itt nálam, ebben a témában!

Mozgás

„Nem a testem határozza meg, hogy milyen vagyok. Én határozom meg, hogy milyen a testem.”
Mindig is szerettem mozogni. Versenyszerűen, rendszeresen folytatva a következőket jegyezhetem: sakk, asztalitenisz, labdarúgás, futás, biliárd, kempo, kung fu, Krav-Maga.
Hitem, hogy az embernek nincs joga ahhoz, hogy ne foglalkozzon önmagával, mi több, elhanyagolja lényét; ne képezze folyamatosan az elméjét, ne fejlessze a testét. Igen, a szinten tartás is annak számít, és szinte mindegy, hogy mit, de Tivadar bátyám után szabadon: Cs.! Cs.! Cs.!
Azaz: Csináld, Csináld, Csináld!

Egyéb

Nézz körül életem azon területén, melynek leginkább az lehetne a címe: magánszféra!
Számomra mindenkori általános cél az, hogy mindenből, mindig legyen annyi darab, ahány éves vagyok:
- Oklevelek, diplomák
- Érmek
- Rajtszámok